Szergej N. Lazarev

Szergej N. Lazarev orosz író, kutató, gyakorlati pszichológus és filozófus. Kutatásainak célja, annak a feltárása, hogy a gondolataink, cselekedeteink és érzéseink hogyan vannak kihatással az egészségünkre a jövőnkre és a gyerekeink jövőjére. Ezeket a kutatásait írja le a könyveiben. Könyveit több mint 16 nyelvre fordították le és 20.000.000 példányszámban keltek el világszerte. Ez biztató jelnek tűnik, ugyanis azt jelenti, hogy sokan már nem másban keresik a fizikai és lelki bajaik forrását, hanem saját lelki minőségük megváltoztatásával, a világnézetük átformálásával igyekeznek kilábalni a betegségeikből, megpróbáltatásaikból. Az író könyveiben választ találhatunk arra a kérdésre, hogy: "Mi az egészség, a boldogság és a hosszú élet titka?" Sz. N. Lazarev látnoki képességgel rendelkezik, ami segítségére van a hozzá forduló emberek betegségeinek és azok okainak vizsgálatában. Mi legtöbbször értetlenül állunk a kérdés előtt, miért van az, hogy valaki leéli úgy az életét, hogy semmi különösebb sorscsapás, megpróbáltatás sem éri, a másik embert viszont a szerencsétlenségek egész sorozata gyötri. Sz. N. Lazarev kutatásai a világ megértésére és megismerésére irányulnak, a bennük feltárt információk, gyökeresen különböznek, bármely eddig ismert módszertől, elmélettől. Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon először nekünk kell változnunk. Ez azt jelenti, hogy fel kell adnunk a helyzet irányításának vágyát, mert minden betegség a lelkünk védelmében jön létre és az agressziónkat gátolja. Ugyanakkor csökkentenünk kell az elvárásaink mértékét, mert a be nem teljesült elvárásaink hatalmas agressziót jelentenek és még mi görcsösen ragaszkodunk valamihez, nem tudjuk megélni a szeretetet, ezáltal lehetetlenné tesszük a sorsunk jobbra fordulását. Meg kell tanulnunk kettős logika szerint élni ami azt jelenti, hogy külső viselkedésünk az adott helyzetnek megfelelő és nem passzív, belül viszont szeretetet kell éreznünk és az Isten akaratának elfogadását. Ezáltal tisztul a lelkünk és válik képessé a szeretet érzésének elsajátítására. Törekednünk kell arra, hogy senkiről sem mondjunk, vagy gondoljunk rosszat, mert ezek a gondolatok a mi lelkünknek ártanak. A már kialakult betegségeinkre a kezelési módok nem lesznek hatásosak, ha téves a világnézetünk és sérelmeket, megbántottságot, féltékenységet hordozunk a lelkünkben. Ezekben az esetekben a betegség csak áthelyeződik egyik testészről a másikra vagy átdobhatjuk a gyerekeink, unokáink sorsára, jövőjére.